Beszámoló 2.: Kerékpárral a 2016-os olimpiára

| 2016-06-26 12:20
Barta Balázs, Borbély Miklós, és Németh Zoltán a Braies-tónál.

Barta Balázs, Borbély Miklós és Németh Zoltán a Braies-tónál.

Immár Olaszországban vannak az olimpiára igyekvő bajai bringások. A szlovéniai Dravograd után Ausztrián át folytatódott a Dráva forrása könyékére vezető út. Völkermarkt után a Klagenfurt – Villach – Spittal an der Drau – Lienz útvonalon érkeztek meg az osztrák-olasz határ közelébe a fiúk. Lienz egyben szálláshely is volt, az itteni kempingben aludtak az utazók, majd másnap elindultak Silian felé. Átlépve Olaszországba San Candido és Dobbiaco érintésével érkeztek meg a gyönyörű környezetben fekvő Braies-tóhoz. A Lago di Braies után a síparadicsomként is ismert Cortina d’Ampezzo következett, ahol a barátokkal való találkozás után Belluno felé tekert tovább Borbély Miklós, Németh Zoltán és Barta Balázs. Belluno előtt elkapta őket – méghozzá jeges eső formájában – a vihar, így kényszerből és némi szerencsének köszönhetően – vannak még rendes emberek – menedéket és szállást is találtak.

Az olaszországi Belluno mintegy 750 kilométerre van Bajától. A következő állomás: Trento.

20160623-bringaut-olimpia-006
tovább 'Beszámoló 2.: Kerékpárral a 2016-os olimpiára'»

Beszámoló 1.: Kerékpárral a 2016-os olimpiára

| 2016-06-23 11:17
20160621-bringaut-olimpia-001

2016-06-21 Borbély Miklós: – Tegnap 125 km volt az adag, Sellyén aludtunk. Ma kb. 160 km – ebből hasznos 110 – és itt alszunk.

Már Ausztriában tekernek az olimpiára igyekvő bajai bringások. Előbb még Magyarországon, a horvát határnál fekvő Barcshoz közeli Sellye, majd pedig a szlovén-osztráktól nem messze – de a szlovén oldalon – található Dravograd volt a szálláshely. Ma (június 23., csütörtök) már az ausztriai Völkermarkt környékéről küldött fotót Borbély Miklós. Aki a tegnap esti telefonbeszélgetésünkkor elmondta, hogy mindannyian jól vannak, szép vidékeken járnak, nagyon jól haladnak és minden a terveik szerint alakul, valamint örülnek a magyar fociválogatott Európa-bajnoki csoportelsőségének és továbbjutásának.

Völkermarkt Klagenfurt közelében van, mintegy 480 kilométerre Bajától.

2016-06-22 Borbély Miklós: - Ma pedig itt alszunk, Dravograd mellett. Itt a fürdőszoba is.

2016-06-22 Borbély Miklós: – Ma pedig itt alszunk, Dravograd mellett. Itt a fürdőszoba is.


tovább 'Beszámoló 1.: Kerékpárral a 2016-os olimpiára'»

ÜZENJ A BAJAI OLIMPIKONOKNAK!

| 2016-06-15 18:27

20160613-Baja-Rio-plakat--600px

Hárman bringáznak Bajáról Rióba, a 2016-os olimpia helyszínére. A kerékpáros út a magyarországi Bajától a portugáliai Lisszabonig tart, ahonnan repülővel folytatódik az út. A bajai kalandorok az olimpiai játékok teljes időtartama alatt a helyszínen lesznek, s megtekintik majd a bajai származású olimpikonok – Faldum Gábor triatlonista és Hosszú Katinka úszó – versenyeit. Vállalták a postás szerepét, így a bajai sportbarátok buzdító üzeneteket írhatnak a 2016. évi olimpián szereplő bajai sportolóknak!

A Baja – Rio de Janeiro kerékpáros utazás résztvevői: Borbély Miklós edző, Németh Zoltán testnevelő, Barta Balázs triatlonista.

Indulás: 2016. június 20., hétfő.
Hogyan lehet üzenni a bajai olimpikonoknak: az írásokat Baján, a Petőfi-szigeti uszodában elhelyezett dobozokban gyűjtik össze!

Kerékpárral mennek Bajáról az olimpiára

| 2016-06-15 18:02
Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs

Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs

Hárman bringáznak el Bajáról Rióba, a 2016-os olimpia helyszínére. A kerékpáros út a magyarországi Bajától a portugáliai Lisszabonig tart, ahonnan repülővel folytatódik az út. A bajai kalandorok a 2016-os nyári olimpiai játékok teljes időtartama alatt a helyszínen lesznek, s a többi sportesemények mellett megtekintik majd a bajai származású olimpikon sportolók (Faldum Gábor triatlonista és Hosszú Katinka úszó) versenyeit is.
10-kerekparral-az-olimpiara-rio-2016-600px
A Bajától Rióig tartó utazás résztvevői: Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs.

Borbély Miklós 46 éves, korábban két olimpiára utazott kerékpárral (Barcelona 1992, Atlanta 1996), triatlonedző, Ironman és a 2016-os olimpikon Faldum Gábor triatlonista nevelőedzője. Németh Zoltán 54 éves testnevelő tanár a borotai iskolában, kétszeres spártai hős és az első bajai sportoló, aki teljesítette a legendás Spartatlon futóversenyt. Barta Balázs 16 éves diák, a Mogyi SE triatlonistája.
11-kerekparral-az-olimpiara-rio-2016-600px
Hárman mennek: a vasember, a spártai hős meg egy tini. Ez akár egy vicc kezdőmondata is lehetne. Nem az, hanem egy komoly elhatározás valósággá váltása. Három bajai sportember rövidesen Rio de Janeiroba indul, hogy bajaiaknak szurkoljon az olimpián. Rövidesen gyűjtik a bajaiak üzeneteit is, amit az olimpiai csapattal szeretnének eljuttatni a olimpikonoknak. A Sportuszodában – várhatóan a jövő hét közepén – kihelyezett ládában gyűjtik majd augusztus elejéig azokat a személyes, hagyományos leveleket, képeslapokat, melyekkel Hosszú Katinkát, Faldum Gábor és Vereczkei Zsoltot szeretnék támogatni a bajai sportemberek. Borbély Miklós, Németh Zoltán és Barta Balázs pedig június 20-án hosszú útra indul. Rio felé veszik az irányt, biciklivel. Két-két belsőt raknak az úti csomagba, maguk mellett mintegy 60 kilós csomaggal vágnak neki az útnak, plusz súlyt nem tudnak vállalni, mert az energiát és kilométereket venne el tőlük. Napi 110 kilométeres penzumokat kell teljesíteniük. Az óceán másik oldalára repülőgéppel jutnak.
Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs
Lisszabonig viszont kerékpárral vonul a trió.

– Lisszabonig körülbelül 3300 kilométer kell tekernünk. Június 20-án indulunk és július 23-án indul a gépünk onnan, tehát oda kell érnünk. Peruba repülünk, ahol meglátogatjuk Halmos Gézát, akivel együtt voltam biciklivel Atlantában az olimpián. A nyitó ünnepségre repülünk Brazíliába, ahol az olimpia végégig leszünk és augusztus 20-án repülünk haza Lisszabonig. Onnan még meg kell oldanunk a hazautazást, Zoli ugyanis dolgozni fog, biciklivel nem érne haza, Balázsnak is kezdődik a suli, én meg majd valami új dologba fogok kezdeni ősszel – árulta el menetrendjüket Borbély Miklós. Aki nem ma kezdte a biciklis olimpiai kalandokat.

– Életem meghatározó élményei kötődnek ezekhez az utakhoz, először az 1992-es olimpiára jutottam ki ilyen módon. Igazából akkor váltam felnőtté. Azt sem fogom soha elfelejteni, hogy Szabó Tünde (jelenleg a Magyar Úszószövetség alelnöke, sportért felelős államtitkár – a szerk.) az én zászlómmal integetett az olimpiai dobogóról, amikor ezüstöt nyert Egerszegi Krisztina mögött. Most egy 20 éves történet zárul le számomra, szerintem stílusosan. 1996-ban kimentem biciklivel az atlantai olimpiára, akkor volt edzőként az első triatlon versenyidényem a gyerekekkel. Végülis kineveltem egy olimpikont, ez volt az utolsó versenyidényem, edzői pályafutásomat keretbe fogja a másik két út – mesélte motivációjáról.

Az út ötlete Németh Zoltántól származik, ő egy éve vetette fel, hogy Faldum Gábor olimpiai szereplését a helyszínre kézbesített üzenet átadásával kellene segíteni. Ez volt az alapötlet, ami kissé változott. Az év végén a duó már szervezte az utat, amikor a triatlonosok évzáró összejövetelén egy édesanya azzal a kéréssel állt elő, hogy fia is csatlakozhasson a társasághoz. Így jött össze a három muskétás. Külön nem készültek az útra, a kerékpár azonban mindennapjaik része, Németh Zoltán például naponta ingázik Baja és Borota közt, ami oda-vissza 60 kilométer.
14-kerekparral-az-olimpiara-rio-2016-600px
Borbély Miklós elárulta: még nincsenek belépőik, azok beszerzésében a Magyar Olimpiai Bizottság segítségét is kérték, de nformációk szerint számos sportág eseményeire a helyszínen is lehet még belépőt vásárolni. Ő a triatlonnál egy kicsit közelebb szeretne jutni a nézői zónától. Természetesen a bajaiak versenyszámai mellett minden magyarnak örömmel szurkolnának, de tudják, hogy az úszásra nem lesz egyszerű bejutni. Pedig lesz náluk nemzeti lobogó.

Eredményekre tippelni viszont nem szeretne. – Reménykedem, hogy Katinka elbírja az elvárás terhét , hozzá magát és az aranyat. Gáborkának ez az első olimpiája, ha húszban tud végezni, akkor az nagyon jó, kiemelkedő szereplés, minden más eredmény tisztes helytállásnak minősíthető, ahogy már a kvalifikáció is – vélekedik Borbély Miklós.

Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs

Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs

Borbély Miklós, Németh Zoltán, Barta Balázs

Giroud bemutatta, hogyan kell lefejelni egy 2 méteres kapust

| 2016-06-11 23:01

Lötyögés a semmibe! – ez jutott eszembe elsőre a Franciaország-Románia mérkőzés első félidejéről. No, és persze az, hogy az ilyesféle mutatvánnyal nem megszerettetni lehet a fiatalokat a focival, hanem elriasztani őket. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ha egy szülő látott valamennyit a francia-román meccs első részéből, akkor azon nyomban nekiállt hamut szórni a fejére, bocsánatot kérni a lurkótól, s inkább a számítógépezésre, a fotelben való tespedésre, telefonnyomkodásra vagy bármi más hasonló tevékenységre biztatta, s kategorikusan kijelentette, hogy nem akar focilabdát látni a környéken!

Néztem ezt a labdarúgásnak álcázott akármicsodát az első félidőben, s miután arra gondoltam, hogy mégiscsak David Guetta megmozdulása volt a legjobb azon az estén, pedig jobbára ő sem csinált semmit, azon vettem észre magam, hogy kezdek a románoknak szurkolni. Na, nem azért, mert ők a bunkerfocizáson kívül bármit is csináltak volna, de végülis tőlük ennyi volt várható, s csak annyi történt, hogy „hozták” az elvárt teljesítményt, hanem azért, hogy dobjanak már bele egy követ az állóvízbe, pofozzák fel a nagyképűen sétálgató franciákat, s jelezzék neki, hogy nem a szép lányok előtt páváskodnak a korzón, hanem focizniuk kellene, hiszen már az Európa-bajnokság nyitómeccsén vannak. Ja, és hogy el ne felejtsem: egy kapáslövésre emlékeztető próbálkozásnál ismét bebizonyosodott az, amit már eddig is jól lehetett tudni, vagyis az, hogy Pogba még nagyon-nagyon-nagyon messze van a Platini-féle megmozdulásoktól.

Szünetben megjöttek a szakértőknek kinevezett személyek, s többek között jól megaszondták, hogy bizony a tét nagyon nyomja a francia vállakat. Nekem pedig arra kellett emlékeznem a röhögés és térdcsapkodás után, hogy 1984-ben is Európa-bajnokság volt, azt is Franciaországban rendezték, s a házigazda franciák esetében bizony már akkor is volt némi tét. Hídlakó Misi edző, a mágikus négyes (Platini, Giresse, Tigana, Fernandez) és a többi francia focista ezt nem nagyképűséggel és lötyögéssel oldotta meg, hanem például úgy, hogy Michel Platini már két mesterhármasnál járt a három csoportmérkőzés végén.

A második félidő már jobbra sikeredett. Nyilván szóltak a játékosoknak, hogy talán nem most kéne elriasztani az embereket a labdarúgástól, hiszen mégiscsak focirendezvényen vannak, s ráadásul ez lenne a világ harmadik legnézettebb sporteseményének az egyik legjobban várt mérkőzése. Sőt, annyira feljavultak a népek, hogy még az Európa-bajnokság első gólja is megérkezett, s az bizony egy akkora kapuspotya volt, mint ide Baktalórántháza: Giroud, azaz Zsiru lefejelt egy közel 2 méteres kapust!

Leírom megint és nagyon lassan, hogy érthetőbb legyen: az 1,92 m magas Giroud felugrik fejelni, de nem ám egy 160 centis ellenfél mellett teszi mindezt, hanem az 1,98 m magas Tatarusanu mellett, aki ráadásul mindkét kezét használhatja arra, hogy megakadályozza Zsirut. Nem sikerült!

Az egyenlítő gól előtti szabánytalanságnál a meccset vezető Kassai Viktor jó döntést hozott, Stancu pedig nyugodtan értékesítette a büntetőt. Békésnek nevezhető döntetlennel ért volna véget a beképzelt franciák és a bunkerfocizó románok találkozója, de mérkőzés végén Payet meggondolta magát és szépségdíjas góllal döntött a francia győzelemről. Talán mindent elárul erről a nyitómeccsről az a tény, hogy Payetnek kétszer több jó mozzanata volt, mint az összes többi csapattársának együttvéve.

Nagyon remélem, hogy ennél a meccsnél már csak jobbak jöhetnek ezen az Európa-bajnokságon.

Albánia–Svájc: Egymás ellen játszhatnak a testvérek

| 2016-06-10 23:01

Ordító iksznek tűnik ez a mérkőzés. Meglehet, hogy némileg képzavaros a dolog, viszont cserébe nem igazán foglalkozok a képzavarral, hanem inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy elképzeljem az X-et, amint ordít. Sőt, időközben már el is képzeltem. Hát, mit is mondjak, nem tűnik annak a bizonyos fába szorult féregnek! Inkább a jómunkásember ugrik be, meg az, hogy kiveszik a vízbű a zoxigént, s nem pedig az, hogy ordít az iksz.

Az albánok ünneplésre készülnek, ugyanis mivel most mutatkoznak be a kontinenstornán, értelemszerűen ez lesz az első Európa-bajnoki mérkőzésük. Ráadásul éppen a zömében külföldi felmenőkkel rendelkező svájci focisták ellen tehetik meg. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy az albánok ellen fognak játszani az albánok! De, persze, nem fogalmazok így, hiszen nem mindegyik svájci labdarúgónak vannak albán ősei. Például Ricardo Rodriguez esetében nem albánok a szülők, hanem az édesapa spanyol, az édesanya pedig chilei származású. Vagy pedig – többek között – ott van Haris Seferovic, akinek bosnyákok a felmenői, a Zöld-foki szigetekről származó Gelson Fernandes, esetleg a kongói Denis Zakaria, az elefántcsontparti Johan Djourou, satöbbi. Ők történetesen mindannyian svájci állampolgárok.

Visszatérve egy picit az albánok kontra albánok című dologra: senkit sem bíztatok arra – még véletlenül sem -, hogy szélsebesen rohanjon a legközelebbi bukmékerhez és az öngólokra fogadjon.

Mégis miért hozakodok elő ennyiszer azzal, hogy a svájci albánok játszanak az albán albánok ellen? Hát azért, mert Xherdan Shaqiri, Valon Behrami, Blerim Dzemaili, Admir Mehmedi és Shani Tarashaj koszovói vagy az egykori Jugoszlávia egyéb másik tagköztársaságában született albánok gyermekei. A túloldalon meg bőven vannak olyan albánok, akik Svájcban születtek vagy nevelkedtek és végigjárták az ottani utánpótlás fociválogatottakat: Migjen Basha, Shkelzen Gashi, Arlind Ajeti, Amir Abrashi és Frederic Veseli jut eszembe így hirtelenjében.

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban testvérpárharc is lesz az albán-svájci mérkőzésen: Taulant Xhaka, az idősebbik, Albániát erősíti, míg Granit Xhaka, a fiatalabbik, Svájc fociválogatottjának tagja. Világbajnokságon csaptak már össze testvérek, a Boatengek, méghozzá két évvel ezelőtt, amikor a Németország-Ghána találkozón Jerome Boateng a németeknél, Kevin-Prince Boateng pedig a ghánaiaknál szerepelt, ám Európa-bajnokságon még nem volt ilyesmi.

Szóval ha az Albánia–Svájc összecsapás nézői azt látják majd, hogy mind a két Xhaka a pályán van, akkor nyugtázzák magukban, hogy történelmi pillanat szemtanúi lehetnek, hiszen foci Eb-n még soha nem játszottak egymás ellen testvérek.

Migránsozás helyett pedig íme egy hír a végére: a Borussia Mönchengladbach csapatából az Arsenalba szerződött Granit Xhaka helyére Taulant Xhaka érkezhet. Nyilván azért, hogy márpedig legyen hab a tortán!

Franciaország-Románia: Ide nekem az oroszlánt is!

| 2016-06-09 13:05

Nem irigylem a franciákat. És most természetesen nem arra gondolok, hogy van egy-két focistájuk, akik néhány hónap alatt több pénzt kapnak, mint amennyit én a teljes életem során összesen összegyűjtök, hanem arra, hogy kezdődik az Európa-bajnokság és a nyitómeccsen házigazdaként lépnek pályára a románok ellen. Erről hirtelenjében csak annyit bírok kinyögni, hogy, Didier Deschamps szövetségi kapitány és csapata, hogyismondjam, na, tutira biztosan nincs irigylésre méltó helyzetben.

Kezdődött az egész felkészülésinek nevezett sztori azzal, hogy az emlékezetes zsarolós ügy és izomsérülés miatt Valbuena kimaradt. Volt ugyan korábban egy szövetségi döntés, miszerint Benzema és Valbuena közül egyszerre csak az egyik szerepelhet a válogatottban, ám a francia szövetség elnöke és a szövetségi kapitány megegyeztek abban, hogy Benzema nem vehet részt az Európa-bajnokságon. Így tehát Deschamps úgy vághatott neki az EB-re való felkészülésnek, hogy már adott volt két focista, akit nem hívhat a francia keretbe.

Erre jött a hír, hogy Sakho pozitív doppingtesztet produkált és eltiltották. Mindössze csak néhány napig lehetett örülni annak, hogy Mathieu felépült, mert már az volt a fő hír, hogy Benzema helyettese, Gignac combsérülést szenvedett. Mire az orvosok megnyugtatták volna a népet, hogy csak egy enyhébb sérülésről van szó és Gignac fel fog épülni a kontinenstornára, máris az foglalkoztatott majdnem mindenkit, hogy a Real Madridban hátvéd Varane annyira megsérült, hogy kénytelen lesz kihagyni a Bajnokok Ligája döntőjét is, s az Európa-bajnokságot is.

Ja, és talán azt sem kellene elfelejteni, hogy Cabaye úgy megsérült az angol kupadöntőben, hogy utána sokáig lehetett aggódni azon, hogy felépül-e az Európa-bajnokságig. Közben Varane ment, Rami pedig jött, s a szövetségi kapitány azt remélte ezzel, hogy vége van a felfordulásnak és néhány nappal a végső határidő előtt keretet szűkített.

Didier Deschamps tévedett! Szerencsétlen flótás azt hitte, hogy megússza ennyivel!

A kontinenstornára magát összeszedő Mathieu újból megsérült, méghozzá annyira, hogy ott kellett hagynia a franciákat. Umtiti érkezett a helyére az immár 23 fős keretbe. Ekkor érkezett a hír, hogy az UEFA nem hosszabbította meg Sakho eltiltását, s a 26 éves focista akár játszhatna is az Európa-bajnokságon. Didier Deschamps nagyon gyorsan elzavarta a susnyásba a reménykedőket és kerek-perec kijelentette, hogy egy ilyen húzás nagyon tisztességtelen lenne azokkal a focistákkal szemben, akik végigdolgozták a felkészülési időszakot, ám most egy doppingvétségért eltiltott labdarúgó utolsó pillanatban való meghívása miatt lennének kénytelenek távozni a francia nemzeti csapatból. A szövetségi kapitány nagyon határozottan jelezte, hogy rá egyáltalán ne számítsanak, mert ő nem hajlandó ilyesmit tenni!

Mikor némileg ismét csillapodtak a kedélyek, akkor kiderült, hogy a végleges utáni véglegesnek hitt listán is muszáj lesz változtatni. Történt ugyanis, hogy Lassana Diarra térdsérülést szenvedett, így helyére Morgan Schneiderlint kellett behívni a francia válogatottba.

Jelenleg tehát itt tart a dolog, de én már úgy vagyok ezekkel a szerencsétlen franciákkal, hogy talán már jobb lesz nem elkiabálniuk semmit, hiszen jöhet még kutyára úthenger! Már csak azért sem lenne érdemes túlzottan szárnyalni, mert a terrorveszélyről, a sztrájkokról, a tüntetőkről és a rohamrendőrökről sem érdemes megfeledkezni. És az árvízről sem! Mindezek hallatán néhány haverom azt bírta mondani, nyilván kissé túlzóan és nem komolyan gondolva a dolgot, hogy már csak az atomcsapás hiányzik Franciaországból.

Milyen ellenfelek lehetnek a románok? Most így elsőre az jut eszembe, hogy nagyon jól védekeznek, az ellenük játszóknak nehéz gólt szerezniük, s az Eb-selejtezők során minden csapat közül a románok kapták a legkevesebb gólt. Egészen pontosan: kettőt! Két gólt! És egyszer sem szenvedtek vereséget.

Ezekhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy a románok Eb-felkészülése lényegesen zökkenőmentesebb volt, mint a franciáké. Anghel Iordanescu szövetségi kapitány válogatottja lényegében problémáktól mentesen készülhetett a kontinenstornára. Talán az volt a legnagyobb – jóindulattal még akár gondnak is nevezhető – akármicsoda, hogy Andone majdnem bukta az Eb-szereplést, mert a vártnál jobban teljesített a klubcsapata. A román szövetség néhány illetékes elvtársa el akarta játszani az erős fiú szerepkörét, ám a tréner gyorsan lehűtötte a kedélyeket, s kategórikusan kijelentette, hogy neki márpedig szüksége van az előző idény leggólerősebb román futballistájára. Ezen kívül még az borzolhatta ideig-óráig az idegeket, hogy Alibec ujjtörést szenvedett, de miután az UEFA illetékesei úgy döntöttek, hogy a román csatár – amennyiben speciális rögzítést fog viselni – játszat az Eb-n, már emiatt sem kellett idegeskedni.

Mi várható a francia-román meccsen? Röviden: foci. Bővebben: még több foci. Amennyiben a házigazdák már a kezdő sípszótól kezdve úgy fognak menni előre, mint a mérgezett egerek, s lesz annyi szerencséjük, hogy még a találkozó első felében gólt szereznek, akkor nem sok jót jósolok a románoknak. Viszont ha Iordanescu edző csapata kapott gól nélkül bekkeli ki az első félidőt, akkor onnantól kezdve már bármi előfordulhat. Sőt! Még annak az ellenkezője is!

Arconada kapitális bakija

| 2016-06-08 13:07

Arconada hatalmas mázlista volt. Szerintem. Egyrészt azért, mert kapusként nem ártott nagyon jóban lennie a szerencsével, s ő bizony jóban volt vele, hiszen a világ egyik legjobb hálóőre volt. Másrészt pedig azért tartom mázlistának, mert akkoriban még nem volt internet és nem voltak videómegosztók az ő korában. Az biztos, hogy sokan és sokáig cikizték az 1984-es labdarúgó Európa-bajnokság döntőjében elkövetett kapitális bakija miatt, ám az is holtbiztos, hogy az előbbiekben felsoroltaknak köszönhetően elkerülte azt, hogy világraszóló tette híres mémmé váljon.

Amúgy Luis Arconada tényleg nem volt rossz kapus. Körülbelül olyan szintű portás volt, mint például manapság Manuel Neuer, Thibaut Courtois, David De Gea, Gianluigi Buffon, Iker Casillas, Petr Cech vagy Joe Hart. Vagyis korának nagyon jó kapusai közé tartozott.

Beceneve a Polip, nyert két spanyol bajnoki címet, elhódította a spanyol szuperkupát és Király Kupa-győztes is volt, zsinórban háromszor kapta meg a spanyol labdarúgó élvonalbeli bajnokság legjobb kapusának járó trófeát, a Zamora-díjat, s elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy klubcsapata, a Real Sociedad a BEK elődöntőjében szerepelhetett. (Ugyebár a BEK a jelenlegi Bajnokok Ligája elődje, s manapság már a szinte elképzelhetetlen dolgok közé tartozik az, hogy BL-elődöntőt játsszon a Real Sociedad San Sebastian.) Beválasztották a spanyol focitörténelem legjobb kapusai közé, közel 70 alkalommal öltötte magára a spanyol válogatott mezét, számtalanszor volt Spanyolország csapatkapitánya és ráadásul, majdnem 40 évvel ezelőtt, 1977-ben, éppen a magyar fociválogatott elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be a spanyol nemzeti csapatban.

Mégis nagyon valószínűnek tartom, hogy elsősorban nem a hatalmas védéseire és egyéb káprázatos bravúrjaira emlékeznek a focirajongók, hanem az 1984-es foci EB döntőjében elkövetett kapitális hibájára. Pedig úgy lenne igazságos, szerintem, ha Luis Arconada parádés mentései is a fociemlékek közé tartoznának. Már csak azért is, mert tényleg szép számmal voltak ilyenek. Egészen biztos vagyok abban, hogy azért ilyen szurkolók is akadnak. Ám hiába, na, a kapusok sorsa már csak olyan, hogy az emlékezetes hibáikra még évtizedek múlva is emlékeznek a focirajongók.

Arconada kapitális bakiját pedig nem lehet elfelejteni. Sohasem!

Elsősorban nem is azért felejthetlen – legalábbis szerintem – ez a kapushiba, mert annyira nagyon látványos lenne, hanem azért maradhat meg mindörökre az emlékezetben, mert nem egy akármilyen megye I-es vagy NB-ikszes meccsen történt meg, hanem a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjében volt.

Azaz a világ egyik legjelentősebb sporteseményén! És ott is éppen az aranyéremért zajló mérkőzésen!

Ez az elementáris Arconada-hiba döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy nem Spanyolország nyerte meg az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságot, s Platini gólja után Bellone 90. percben szerzett találata már csak arra volt jó, hogy ne csak az Arconada bakija miatti gól legyen az egyetlen azon az Eb-döntőn. Nem sokkal az aranyérem sorsát döntően befolyásoló hiba után Luis Arconada elköszönt a spanyol válogatottól. Lehet ugyan sérülésre is fogni ezt a nemzeti csapattól való visszavonulást, ám már abszolút semmi sem változtathat azon a tényen, hogy az Európa-bajnokság döntőjében elkövetett elképesztő baki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elváljanak Arconada és a spanyol válogatott útjai.

A mór megtette kötelességét

| 2016-06-07 13:09

Valamiért Friedrich Schiller nevezetes mondása – miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” – jutott eszembe a román válogatott csatár Florin Andone története hallatán. A 23 éves támadó esetében ugyan és egyelőre kissé sántít a történet, hiszen ő még nem járt a mórhoz hasonlóan, s egyelőre még nem dobták el úgy, ahogyan egyesek a használt fehérneművel szoktak tenni. Hangsúlyozom: egyelőre!

Bár az is igaz, hogy véleményem szerint őt nem fogják úgy „átverni a palánkon¨, mint azt a mórt. Miért nem? Azért, mert ez nem áll a klubja érdekében. Gondolom én.

Florin Andone, aki nem más, mint a 2015-2016-os idény leggólerősebb román futballistája, jelenleg a spanyol másodosztályban szereplő Cordoba légiósa. Sokáig úgy tűnt, hogy ő lesz az a focista, aki azért bukja majd el a 2016-os EB-szereplést, mert jól teljesít a csapata. Ám az utolsó utáni pillanatban ez mégsem történt meg, hanem győzött a józan ész és megszületett a kompromisszum.

Miről volt szó?

Arról, hogy a Cordoba a vártnál jobban teljesített a Segunda Divisionban, s a májusi bajnoki hajrában az élvonalba való feljutás közelében volt. Florin Andone bekerült ugyan a 2016-os Európa-bajnokságra készülő román fociválogatott bő keretébe, ám az I. osztályban való szereplésért küzdő spanyol klubcsapat – szerintem érthető módon – ragaszkodott román gólgyáros csatárához és nem engedte el őt a román nemzeti csapat olaszországi edzőtáborozására.

Erre a beintésre azonnal felkapták a fejüket a román fociszövetség illetékesei és kerek-perec kijelentették, hogy amennyiben Florin Andone legkésőbb május 29-én nem fog megjelenni a román válogatottnál, akkor a játékos nem vehet részt a franciaországi Európa-bajnokságon. Nos, hiábavaló volt a kekeckedésük, ugyanis május 29-én Mallorca-Cordoba bajnoki mérkőzést rendeztek a spanyol II. osztályban, Andone pedig kezdőjátékosként lépett pályára a spanyol klubcsapatában.

Ez volt a Segunda Division 41. fordulója, vagyis az utolsó előtti forduló, s ekkor a Cordoba – több előtte álló csapattal együtt holtversenyben – a nem osztályozós 7. helyen állt. Érdemes tudni, hogy a spanyol másodosztály első két helyezettje egyből feljut az élvonalba, míg a 3-6. helyen végzett csapatok osztályozón szerepelnek és az ottani legjobb csapat lesz a harmadik feljutó a spanyol I. osztályú focibajnokságba.

Nos, az történt, hogy a Cordoba éppen a román válogatott Florin Andone góljának köszönhetően 1-0-re győzött Mallorcán és előrelépett az osztályozót jelentő 5. helyre. A találkozót követően a Cordoba vezetői azonnal elengedték az EB-re készülő légiósukat, Andone pedig még az UEFA által megadott legvégső keretszűkítési időpont előtt megjelent a román válogatottnál. Mivel Anghel Iordanescu szövetségi kapitány nagyon-nagyon kategorikusan jelezte, hogy még a román fociszövetségben „hajjakendet” játszó illetékes elvtársak kedvéért sem hajlandó lemondani az előző idény leggólerősebb román focistájáról és mindenképpen nevezi őt Románia EB-keretébe, a korábban hepciáskodó román szövetségi alkalmazottak által meghatározott május 29-i határidő semmissé vált.

„Happy end” lett a történet vége, hiszen végül a Cordoba vezetői és a román fociszövetség illetékesei is engedtek. A Cordoba osztályozót játszhat a spanyol élvonalbeli bajnokságba való feljutásért, Florin Andone pedig Románia fociválogatottjának játékosa lehet a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon.

A kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt.

Hídlakó Misi és a mágikus négyes

| 2016-06-06 13:11

Régebben volt legutóbb foci Európa-bajnokság Franciaországban, ám azért az az 1984-es kontinenstorna nem volt olyan régen, hogy már ne lehessen emlékezni rá. Főleg úgy, hogy van mire emlékezni!

Az volt az a focitorna, ahol az addig semmilyen jelentősebb trófeával nem rendelkező francia fociválogatott megnyerte első Európa-bajnoki címét. Méghozzá nem is akárhogyan! Minden mérkőzését megnyerte a csapat, Platini pedig az EB-rekordot jelentő és azóta is megdönthetetlen csúcsnak számító 9 góllal lett gólkirály. Méghozzá úgy, hogy az akkor még 8 csapatos Európa-bajnokságon mindössze öt győztes meccset kellett játszani a tornagyőzelemért, s Michel Platini úgy lett 9 góllal az Európa-bajnokság legjobb góllövője, hogy minden mérkőzésen lőtt gólt és két találkozón pedig mesterhármast is szerzett. Ja, és nem felejtem el csak úgy, az összehasonlítás végett, megemlíteni, hogy a góllövőlista második helyezettje, Platini mögött „fényévekkel” lemaradva, a dán Frank Arnesen volt 3 góllal.

Az az 1984-es Európa-bajnokság volt az a focitorna, amelyen Michel Hidalgo – nekem egyszerűen csak Hídlakó Misi – volt Franciaország szövetségi kapitánya, s a „gall kakasok” középpályáján tündökölt a mágikus négyes. Azaz Michel Platini, Alain Giresse, Jean Tigana és Luis Fernandez! Mivel ez az írás teljesen szubjektív és csakis az én véleményemet tükrözi, nyugodtan leírhatom, hogy a Platini, Giresse, Tigana, Fernandez négyesfogat szerintem a focitörténelem legjobb középpályás sorainak is az élmezőnyébe közé tartozik.

Miért volt ennyire nagyszerű az 1980-as évek első felének és közepének francia fociválogatottja? Szerintem célszerű lesz az 1984-es EB-t megelőző jelentős focitornánál, az 1982-es világbajnokságnál kezdeni az emlékezést, s ott pedig az elődöntőnél. Azért ott, mert addig viszonylag simán menetelt a francia nemzeti csapat, majd pedig a németek elleni elődöntőben – természetesen az ellenféllel együtt – összehozta a mindenkori labdarúgás egyik legnagyszerűbb mérkőzését.

Több egyéb másik dolog mellett ez az Andalúziában, a dallamos nevű Ramon Sanchez Pizjuan stadionban megrendezett összecsapás óta fogalom a labdarúgásban a „sevillai rém”. Ezen a meccsen történt a focipályákon valaha látott egyik legdurvább szabálytalanság: Harald Schumacher német kapus lendületből letarolta Patrick Battiston francia játékost.

Battiston elájult, sokáig az életéért lehetett aggódni, eltört az állkapcsa, kiesett néhány foga, hordágyon vitték le a pályáról és azonnal a kórházba szállították. Ismerve a jelenkor játékvezetési stílusát és a bíráskodást övező dolgokat, manapság felfoghatatlan és elképzelhetetlen az, ami akkor történt: a német kapust nemcsak nem állították ki, de még sárga lapot sem kapott Schumacher, sőt, a döbbenetes durvaság ellenére még csak szabálytalanságot sem ítélt a játékvezető! A rendes játékidőben 1-1-es döntetlen volt az állás, majd a hosszabbításban már 3-1-re is vezettek a franciák, de 3-3-ra egyenlítettek a németek, s végül pedig a világbajnoki döntőbe jutásról szóló büntetőpárbajban az a Harald „Toni” Schumacher kapus, akit korábban nem állítottak ki a Battiston elleni kegyetlenkedésért, két 11-est hárított és a német csapat jutott tovább. Ezt követően a 3. helyért zajló mérkőzésen a kiábrándult Hídlakó Misi azzal is jelezte szomorúságát és értetlenségét, hogy pályára küldött minden olyan francia játékost, akik addig nem játszottak azon a világbajnokságon. A tartalékosan felálló franciák ugyan elbukták azt a bronzcsatát (3-2-es vereséget szenvedtek a lengyelektől), ám az addig látottak alapján azt lehetett valószínűsíteni, hogy ha a német csapat elleni elődöntőben nem marad el Toni Schumacher kiállítása, akkor minden bizonnyal Hídlakó Misi szövetségi kapitány csapata húzza be a vb-címet.

Nos, a két évvel későbbi focitornán, a hazai rendezésű 1984-es Európa-bajnokságon, már kristálytisztán lehetett érzékelni, hogy Hídlakó Misi, a mágikus négyes és a többi francia focista abszolút semmit sem bíz a véletlenre, hanem már a kontinensbajnokság elejétől kezdve „lemosta” a pályáról az ellenfeleit. Alaposan tombolhatott a düh és munkálkodhatott a dac a gallokban, mert csak a mesterhármasok tekintetében Platini már háromból kettőnél tartott a csoportmérkőzéseken.

Újabb két évvel múlva, az 1986-os labdarúgó világbajnokságon az Európa-bajnoki aranyérem mellé világbajnoki bronzérmet szerzett Franciaország fociválogatottja. És ha jobban belegondolok, akkor a „sevillai rém” is kellett ezekhez a megsüvegelendő eredményekhez. No, és persze, Hídlakó Misi és a mágikus négyes.

Panorama Theme by Themocracy