Menu

Baja legértékesebb bronzérme

2004. december 12. Vasárnap délelőtt, Bécs. Négyfős bajai szurkolósereg ünnepel a kontinensversenynek otthont adó sportcsarnok lelátóján. Hosszú Katinka a harmadik legjobb idővel jutott be a 400 méteres vegyesúszás délutáni döntőjébe. Akkora az öröm és a meglepetés, hogy csak percek múlva döbbenünk rá: egyéni csúcsot úszott, két és fél másodpercet javított rekordján. Harminc perccel később már mellettünk ül, velünk együtt szurkol a magyaroknak. Közben az előfutamról és a délutáni döntőről beszélgetünk. „Maradt bennem még néhány másodperc” – mosolyog a Bajai Spartacus Vízügy SC 15 éves olimpikonja, majd csendben folytatja: „Nagy teher van a vállamon!” Megnyugtatjuk: a döntő előtt levesszük a terhet a válláról. Mosolyog, köszöni szépen. Ő is tudja, mi is tudjuk, nem ezen fog múlni döntőbeli szereplése.

Vasárnap délután, Bécs. A rövidpályás Európa-bajnokság utolsó napjának döntőin is jó hangulat uralkodik a Wiener Stadthalléban. A szervezés precíz, a körítés látványos, a tribünön többezer osztrák várja, hogy láthassa kedvenceit, Mirna Jukicsot és Markus Rogant. Nekünk, bajaiaknak, nem kell sokat várnunk. A zárónap döntői közül a 400 m vegyes az első. A címvédő Risztov Éva a négyes, a Sugovica-parti tinédzser a hármas pályán úszik. A verseny felénél feltűnik, hogy a szemközti tribünön Pass Ferenc egy magyar zászlót szorongatva torkaszabadtából buzdítja tanítványát. mellettem a folyóson Borbély Miklós bajai úszásoktató és triatlonedző jobbra-balra rohangálva már majdnem rekedtre kiabálta magát, én pedig ordítva fotózok. Évi rajt-cél győzelmet arat, a döntő legfiatalabbja pedig – közel 6 (!) másodpercet javítva délelőtti rekordján – bronzérmet nyer.

Vasárnap este, Bécs. Eredményhirdetéskor Katinka – bronzéremmel a nyakában – a dobogóról kimosolyog az egyautónyi bajai szurkolótáborra, megköszöni a buzdítást. Igazából nekünk van köszönnivalónk. Mert ezúttal nem csak egy felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, hanem – biztos vagyok benne – a 2004-es év legjobb bajai sportolójának azt a teljesítményét láttuk élőben, melyet csak évek múlva tudunk igazán értékelni!

Lőrinczi Csaba