Menu

Kalandtúra Svájcban

A havas sportok megszállottjainak Svájc elsőrangú úticél. Ám a lenyűgöző hegycsúcsok és a zöldellő erdők ősszel is rengeteg izgalmat tartogatnak. Hegyi rollerezés, drótköteles kalandpark, extrém túra vagy száguldás husky kutyák vontatta kerékpárokon… Amint a vonat beért a hegyek közé, az ablakon kipillantva olyan érzésem támadt, mintha giccsesen szép képeslapot néznék. Pedig Svájc valóban ilyen: a hósapkás hegyek sziluettje fölött ragyogóan kék az ég, a völgyekben pedig egészen valószínűtlenül zöld a fű.

UTAZÁS last minute: Thaiföld | Egyiptom | Tunézia | Málta | Dominikai Köztársaság

A városokat elhagyva sorra jönnek a kisebb-nagyobb települések, amelyek mindegyike barátságos, emberléptékű. Itt az eldugott hegyi falvakba sem probléma eljutni: a Swiss Pass, vagyis a svájci bérlet korlátlan utazásra jogosít vasúton, buszon és hajón, amelyek útvonalai sűrűn behálózzák az országot. Minden precízen működik, a menetrendet percnyi pontossággal tartja a gyorsvonat éppúgy, mint a városi busz.

Decembertől márciusig a síelők árasztják el a hegyeket, ősszel azonban más kalandok várnak Svájcban. Extrém sportokhoz vonzódó csapatunk első állomása Saas-Fee volt, ahol lélegzetelállító panoráma fogadja az idegent. A kis hegyi falu fölött terpeszkedik a 4027 m magas Allalinhorn, amely az egyik legkönnyebben meghódítható négyezres.

A vállalkozó kedvű turistákat hegyi vezetők viszik a fel a csúcsra. Mivel a kiindulópont a hegy gyomrában közlekedő metró 3500 m magasan lévő felső állomása, az út során mindössze 500 m szintkülönbséget kell legyőzni. Az Allalinhorn szomszédságában húzódó gleccseren akár augusztusban is lehet síelni, legalábbis délelőtt, amíg a nap melege miatt a hó olvadni nem kezd.

Saas-Fee másik “házi hegye” a Hannig, amelynek csúcsára felvonó visz. Ha megcsodáltad a panorámát, innen könnyen visszagyalogolhatsz a faluba. Ám sokkal izgalmasabb, ha kibéreled a direkt erre a célra kialakított hegyi rollerek valamelyikét, és a 6 km hosszú úton két keréken száguldasz vissza Saas-Feebe. Csak egy kis bátorságra és némi ügyességre lesz szükség: a rollerek biztonságosak, ám a rázós, meredek ösvényeken igencsak felgyorsulnak.

A rollerezés után irány a drótköteles kalandpark, ahol kicsik és nagyok remekül szórakozhatnak. A fák koronájának magasságában kialakított állomások között izgő-mozgó fagerendákon és köteleken lehet közlekedni. A feladatok egyre nehezednek, de veszély ekkor sem fenyeget: a bejáratnál mindenki kap egy beülőt, amelyet kötéllel és karabinerekkel lehet a mindenütt végigfutó dróthoz erősíteni. Akkor sincs gond, ha kicsúszol vagy elveszíted az egyensúlyodat: a felszerelés azonnal megfog.

Az utolsó feladat a hab a tortán: a helyiek által Flying Foxnak, azaz repülő rókának nevezett szakasznál a drótkötél hatalmas szakadék fölött ível át. A szédítő mélység fölött egyre növekvő sebességgel csúszva úgy érezheted magad, mint egy valódi akcióhős!

A Saas völgyet elhagyva Leukerbadba tettük át a székhelyünket. A termálfürdőiről nevezetes városka fölött húzódik az ország leghosszabb és legnehezebb via ferratája. A németül Klettersteignak nevezett műfajnak sajnos magyar megfelelője nincs, jobb híján vasalt útnak lehet fordítani. A via ferraták célja, hogy a jó kondícióban lévő, bátor túrázók olyan csúcsokra is eljuthassanak, ahová nem vezet ösvény. A vasalt utak keskeny gerinceken, sziklaperemeken, helyenként függőleges falakon vezetnek.

Az enyhén szólva extrém terepen mindvégig beépített drótkötél segíti a haladást. Ahol nem akad lépés a lábnak, ott időnként létrák vagy a falba ütött vasrudak által lehet előrébb jutni. Bár a via ferraták elsőre veszélyesnek tűnnek, a felszerelés (beülő, sisak, két kötéldarabból álló kantár) gondoskodik róla, hogy ne essen bajod akkor sem, ha véletlenül kicsúszol.

A közel 3000 m magas Dauberhornra vezető via ferrata csak igazán tapasztaltaknak és edzetteknek való: teljesítése 8-9 órát vesz igénybe, ebből nagyjából 6 óra a felfelé mászás, és közel 2 óra alatt lehet a hegy túloldalán levezető ösvényen visszajutni a kiinduló ponthoz. Hosszas mérlegelés után egyik útitársammal kettesben vállalkoztunk a hegyóriás meghódítására. Utólag bevallva mindkettőnket megnyugtatott a tudat, hogy van rövidítési lehetőségünk: a ferrata rövidebb variánsa kihagyja a csúcsot, így “mindössze” 5 órás a túra. Menet közben azonban éreztük, hogy jó erőben vagyunk, és a nehéz részeket is gond nélkül teljesítettük. Délután háromkor pillantottuk meg a csúcson lévő keresztet, és egyszerre elöntött a mámoros öröm: megcsináltuk! Lefelé már szinte erőlködés nélkül vitt előre a lábunk.

Kocsis Tímea

Start Utazás: A legjobb akciós utazások honlapja! KLIKK IDE!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.