Menu

Kanári-szigetek

Az élő Atlantisz: Potaje de berros y jaramagos! Így kívánunk minden kedves utasunknak kellemetes és szépséges jövőbeli napokat itt, a Kanári-szigetek felé induló repülőjáratunk fedélzetén! De rögtön el is mondjuk, hogy, aki nem néz most bután, azt nyaralása alatt könnyen megvezetik majd a pergő nyelvű spanyolok, ugyanis első mondatunk jelentése: sűrű zöldségleves.

Mégis annyi színt és illatot kölcsönöz ez a szófüzér, hogy simán elmenne köszönésnek is, pláne egy olyan országban, amelynek tájékain több szín keveredik, mint egy impresszionista szivárványban. A Kanári-szigetek ugyanis apró kontinensekből állnak össze: a hét nagy és hat apró tengeri földdarabon olyan változatos körülményeket él meg a turista, mintha öt hónapig, öt kontinensen, öt percenként változtatta volna a helyét a nyughatatlan istenadta.

Itt évszaktól függetlenül mindig kenyérhéj-barnára sül a napozó, kiváltképp, ha egész nap a tengerparton vizslatja a különböző népek lenyűgöző felhozatalát.

Gran Canaria, a keki

A Kanári-szigetek közül Tenerife és Gran Canaria a legismertebb sziget, nem véletlen: Gran Canaria büszkélkedhet a legnagyobb üdülővárosokkal, Tenerife pedig a legnagyobb hírnévvel. Gran Canaria egyébként egy hegykatlan, körben szerpentinekkel átvagdosott hegyekkel, az óceán mindenhova befurakodó sós illatával, apró falvakkal, amelyeket már rég nem a kétmázsás gaucsó őslakos nők uralnak – aki már látta a kanári termékenységi szobrokat, tudja, miről beszélünk.

A kalandtúrát azonban máshol is tehetünk a kúp alakú szigeten, anélkül, hogy belecsúsznánk az óceánba. Jobban járunk, ha keresünk magunkat egy barlangot, akad belőle néhány – leginkább kifestett, geometrikus mintákkal kimeszelt barlangházak, amelyeket egykor az őslakosok használtak. Itt – a suttogó propaganda szerint – még ma is élő hagyomány, hogy a halottakat nem földbe, lángba temetik el a rokonok, hanem egyszerűen befalazzák őket. Ha ezt nem is láthatjuk, a sziget elbűvölő csipkeszövési, hímzési fortélyait könnyűszerrel megcsodálhatjuk, ha ellátogatunk valamely tájházba. A leghíresebb a “cukornádvárosként” aposztrofált Ingenioban vár bennünket, de San Mateo-ban is találunk olyan emlékházat, amelyben a létező összes ereklyét együtt mutatják be a büszke helyiek.

Tenerife, a zöld

Tenerife a fenyőerdők, kaktuszok, pálmafák, virágok, banánültetvények birodalma, de mielőtt botanikusokat megszégyenítő fantáziával képzelnénk magunk elé, jelezzük: van itt hegyből is bőven. Itt néz le a sok turistára Spanyolország legmagasabb hegye, a Pico del Teide is, de nézhetne akár a Las Canadas nemzeti parkra is, ahol milliónyi, itt felejtett jedi és plasztikmajom figyelmezett bennünket: a Star Wars és a Majmok bolygójának holdbéli tájaihoz csak a Holdon lett volna alkalmasabb forgatási helyszín.

A sziget partszakaszai többnyire sziklásak, és nem tudja, mit hagy ki, aki nem keresi fel a sziget kevésbé ismert részeit, az észak-nyugati hegyek közé beékelődött Los Gigantes szikláit, Masca térségét. Aki azonban emberek között érzi jobban magát, bandukoljon a déli rész üdülővárosaiban, Las Americas és Los Cristianos hol kedves, hol kedvtelen utcácskáin, illetve a Kanári szigetek legjobb strandja, a Playa de las Teresitas is itt hívogat.

Hát, mit mondjunk, mi is irigyek lennénk a vendégekre, ha asztalunkon sancocho, erősen fűszerezett főtt halragu gőzölögne csípős-fűszeres-fokhagymás mártásban, vagy a tengervízben főtt hámozatlan krumpli, a papas arrugadas, vagy a ropa vieja, a hús és csirkefalatok krumplis díszletek közötti formajátéka ingerelne bennünket súlyos illatokkal.
Szóval, potaje de berros y jaramagost mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.