Menu

Rió, a természet lüktető csodája

Azt mondják róla, hogy a legszebb a világon. Lányai és tengerpartja számtalan költőt és muzsikust megihletett már. Neve fogalom a világvárosok között. És akkor a legforróbb, amikor Európában didereg mindenki, mert éles foga van a télnek. Fél évezreddel ezelőtti felfedezésekor hónapokig hajóztak a tengerészek, mire partjaihoz értek. Ma órák alatt eljuthatunk Dél-Amerikába. És aki már átrepülte a fél világot, szinte biztos, hogy felkeresi ezt a hatmilliós várost, Brazília leghíresebb és legkeresettebb turisztikai célpontját. A világ minden táján csak úgy emlegetik: Rio, pedig a teljes neve a védőszentjével együtt hiteles: Sao Sebastiano do Rio de Janeiro.

Nevét tévedésből kapta, mivel a Guanabara-öbölben 1515 januárjában horgonyt eresztő portugálok azt hitték, valami nagy folyó torkolatánál vannak, ezért Január-folyónak (Rio Janeiro-nak) keresztelték. Bár az első települést franciák népesítették be, a város alapítója valójában mégiscsak a portugál uralmat 1565 márciusában megerősítő Estácio de Sá.

Rióban az ősz még elviselhető az európaiak számára, a január viszont már iszonyúan forró, negyven foknál is magasabb a hőmérséklet és szokatlanul magas a páratartalom. A rióiak vagy cariocák (ahogy Rió lakóit itt nevezik), könnyed vidám emberek, akik az európaiakhoz képest lassúbb életritmussal próbálják elviselhetővé tenni a nagy fülledtséget. Az érkezés utáni kábulatból magához térő vendég első útja többnyire a Guanabara-öböl bejáratánál lévő Cukorsüveghez, a Pao de Acucarhoz vezet. Innen belátható Copacabana híres strandja, a belváros, a Botagofo-öböl és a Corcovado-hegy, a Krisztus-szoborral. S ha valakinek olyan szerencséje van, hogy épp felhő takarja el a szobor talapzatát, hát teljesen olyan látvány, mintha a mennyország tárulna elé.

A közel négyszáz méteres Cukorsüveg-hegy is véletlen elhallásból kapta a nevét, de mert tényleg hasonlított a középkor népszerű cukorsüvegeire, azóta is rajta ragadt, ma már az egész világon így emlegetik. Tetejére drótkötélpálya vezet, és üvegablakos fémkabinból lehet megcsodálni a környék panorámáját. Régebben a kabin tetején egy munkás utazott, aki menet közben olajjal locsolta a kerekeket, ma már villanymotor hajtja a kicsiny fülkéket. A Cukorsüveg tetejéről lenyűgöző még a favela, a szegénynegyed is. Ez a város a városban több mint félmillió embernek ad otthont. A faviskók, roskadozó bádogtetős (építménynek alig nevezhető) tákolmányok, a “favelák” beborítják a domboldalt, szinte ráborulnak az úttestre.

A belvárosban fantasztikus a nyüzsgés.A zsivajban mindenütt orrba csapja a sétálót az a furcsa savanykás szag, amit az alkohollal is üzemelő járművek pöfögnek ki magukból. A hatalmas banképületek és légkondicionált sötétített üvegű hivatalok árnyékában jól esik megpihenni valamelyik gyorsbüfé pultjánál, ahol a legkülönbözőbb trópusi gyümölcsből készült suco naturalt kortyolgatnak a helybeliek közé vegyülő turisták. Igazi látványosság az indiánpiac, ahol elképesztő mennyiségű népművészeti portékát kínálnak. Itt alkudni is lehet, de csak finoman.

A klimatizált bevásárlóközpontokat üzleti megfontolásból építették a tengerhez vezető urak mentén. A Copacabanán korán reggel végigsétálva kerülgetni kell a kocogókat, ám gyönyörködni lehet a csodálatos napfelkeltében. Ilyenkor ezrével jelennek meg a testedzők, és igazi látvány, ahogy elfoglalják a részükre kialakított tornaszereket. A turisták és napozni vágyók csak később kezdik ellepni a parti sétányt, a hogy a hőmérő higanyszála egyre magasabbra kúszik. A pár száz méterre lévő híres Ipanema – óriás hullámai miatt – a szörfösök kedvelt helye.

Ipanema az itteni művészvilág kedvenc találkozóhelye. Talán az sem véletlen, hogy itt terjedt el a falevél nagyságú bikini, a tanga. Néhány száz méterrel odébb van a Leblonig, a legelegánsabb partszakasz. Apró üzletek, éttermek és gazdag épületek övezik, egészen a “Két testvér – Dois irmaos – nevű, sajátos alakú hegyig nyúló strandot.

Ha a helybeliek egy kis pihenésre vágynak, felkeresik a Zona Sul kerületben lévő botanikus kertet. A 141 hektáros kertben mintegy ötezer fajta növény található. Aki teheti, helikopterrel is körüljárhatja a várost, a bérhelikopter ugyan nem olcsó, de a látvány sokaknak megéri. A magasból a legjobb a rálátás a Guanabara-öböl fölött átívelő, 1974-ben átadott, több mint 13 kilométer hosszú Niterói hídra, amely Riót a másik milliós várossal, Niteróijal köti össze. Az igazi turista-áradat január végén kezdődik, amikor a karnevál lázában ég az egész város. Az első felvonulást 1855-ben szervezték. Azóta ez Rió nevezetessége.

Riót megismerni nem egy hét, de még egy év is kevés. A Corcovado tetején álló Krisztus-szobor lábától, innen nézve érti meg igazán az ide látogató, hogy miért mondják a helybéliek: “Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken már csak Rióval foglalkozott”.

Kultúrák olvasztótégelye
Hogy Brazília még úgynevezett fejlődő ország, az leginkább rióban érezhető. Hatalmas a szakadék szegények és gazdagok között. Annak ellenére, hogy itt van a bűnözés melegágya, azt sem szabad elfelejteni, az itteni emberek nélkül se a karnevál, se a futball nem lenne az, ami. Innen indult hódító útjára Romario, és itt ápolják leginkább a karnevál tradícióját és művészi értékeit. Az afrikai kultúra egybeolvadása az amerikai, indián és európai szokásokkal teszi különlegessé ezt a kizárólag természet alkotta várost és mindennapi életét.

Bagó István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.