Menu

Az én Hollandiám (3.)

– Emlékszel van Basten góljára? – szokták olykor kérdezni tőlem.
– Hogy a viharba ne emlékeznék Marco van Basten góljára – szoktam illedelmesen válaszolni.

The Flying Dutchman, a Bolygó Hollandi, a legzseniálisabb csatár (szerintem), akit valaha is hátán hordott a Föld nevű bolygó, Marco van Basten rengeteg gólt szerzett életében, de csak egy gól van, melyet nem kell konkrét időponthoz, ellenfélhez, karóhoz vagy akármicsodához kötni. Mert ez a találata: A GÓL. Így, csupa nagybetűkkel. Az a gól, mely – számomra – a futballtörténelem legparádésabb gólja.

Naná, hogy az 1988-as Európa-bajnokság döntőjében szerzett gólról van szó. Amikor van Basten majdnem nulla szögből, kapásból bombázta a labdát Daszajev kapujába.

„Rendes ember én már nem leszek”

Éppen érettségi előtt voltam. Szegény édesanyám teljesen be volt parázva attól, hogy láthatóan egyáltalán nem érdekelt a suli és az érettségi, mert én kizárólag a focival és a hollandjaimmal voltam elfoglalva. Mondogatta is serényen: hagyjam már a francba a hollandjaimat, nézzek bele azokba a fránya tankönyvekbe, mi lesz így belőlem, stb. Szegény édesanyám nagyon nem tudta megérteni, hogy egy ennyire fontos esemény (mármint érettségi) előtt engem teljesen más érdekel, és ráadásul nem is törődök a sulival. Attól pedig végképp falnak ment, amikor zsörtölődései végén rázendítettem, hogy „rendes ember én már nem leszek”, majd közöltem vele, nyugodjon meg, mert semmi bajság nem lesz az érettségivel, de előbb megnézem, ahogyan a hollandok tönkreverik ellenfeleiket és felülnek Európa futballtrónjára.

Visszatért a totális futball atyja

Talán mondanom sem kell: mint addig még soha, annyira nagyon bíztam a hollandjaimban. A válogatott élére visszatért a totális futball atyja (Rinus Michels), kiváló képességű játékosok voltak a holland keretben (Gullit, Van Basten, Rijkaard, R. Koeman, Van Breukelen, Wouters), fűtötte őket a bosszúvágy. A hollandjaim Németországban fogják miszlikbe szaggatni a németeket, és mindenki mást, aki útjukba kerül, hangoztattam nagy önbizalommal. Majd zárszóként hozzátettem: most a legyőzhetetlen Hollandiát fogjátok csodálni.

Ejha, a mai napig nem felejtem el, hogy mekkora céltábla lettem, amikor az első meccsen 1-0-ás vereséget szenvedett Hollandia. Rácz Laci góljával nyert a Szovjetunió. Kaptam hideget-meleget, itt az ideje visszavennem, faragjak le az arcomból, satöbbi. Mondhattam én, hogy ez volt az etetés, messze még a torna vége, majd a döntő után erőlködjenek, senki sem figyelt rám. Nem baj, gondoltam. Akkor is, és csak azért is.

SuperMarco beköszönt az angoloknak

A következő mérkőzésen a hollandjaim SuperMarco mesterhármasával földbe döngölték Angliát. Tévedni emberi dolog, legyintettek rám a hitetlenek. Az utolsó csoportmeccsen csak 1-0 verték a hollandok Írországot, s így Szovjetunió mögött második helyezettként jutottak az elődöntőbe. Megint megkaptam a magamét. No, mi van, csak egy góllal bírtok nyerni?

Még a kutyát sem érdekelte körülöttem, hogy a hollandjaim ekkor már a nemes bosszúra, a visszavágásra készültek. Arra, hogy icipici darabokra szedjék szét azokat a németeket, akik miatt 1974-ben nem lehettek világbajnokok.

Van Basten a történelmet választotta

Beleborzongtam most az írásba. Kirázott a hideg. Akkor, 1988 júniusában is beleborzongtam, amikor a Van Breukelen, Van Aerle, Ronald Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen, Wouters, Vanenburg, Muhren, Erwin Koeman, Gullit és Van Basten alkotta holland válogatott kiballagott a hamburgi Volksparkstadion gyepére és farkasszemet nézett az akkori NSZK-s különítménnyel. Bő másfél órával később, egy végtelenül izgalmas és számomra örökké emlékezetes mérkőzés végén már egyetlen hang sem jött ki a számon. Van Basten az utolsó előtti percben lőtte be a döntőt jelentő gólt. Visszavágtunk a németeknek! Totál berekedtem. Annyira, hogy csak írásban bírtam kommunikálni a többiekkel. Hirtelen felindulásomban ezt mázoltam hatalmas betűkkel a garázs falára: NYERTÜNK! (Az egyik szomszéd garázsában volt a fociklubunk, ott néztük – telt házzal – a meccseket. Hogy mit kaptam ezért a performanszért… Az EB után újra kellett festenem a garázst.)

Már csak a döntőt kellett abszolválni. Azt a mérkőzést, ahol megint a Szovjetunió volt az ellenfél. Az a Szovjetunió, amelyik az első mérkőzésen legyőzte a hollandjaimat. A döntőben Gullit lőtte az első gólt, Marco van Basten pedig a történelmet választotta.

EB-döntő (1988.06.25.): Hollandia-Szovjetunió 2-0 (1-0)
München, Olympiastadion, 72308 néző. Vezette: Vautrot (francia)
Hollandia: Van Breukelen – Van Aerle, R. Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen – Wouters, Vanenburg, Muhren, E. Koeman – Gullit, Van Basten
Szovjetunió: Daszajev – Gyemjanyenko, Hidjatullin, Gocmanov (Baltacsa, 68.) – Rácz, Alejnyikov, Litovcsenko, Zavarov – Mihajlicsenko – Belanov, Protaszov (Paszulko, 71.)
Gól: Gullit (33.), Van Basten (54.)