Menu

Az én Hollandiám (4.)

Elborzadtan ültem a tévé előtt. Nem akartam elhinni, hogy megtörtént mindaz, amit láttam. Teljesen elképedve ültem a fotelben és reményvesztett idiótaként motyogtam el számtalanszor: „- Nem, nem és nem, ez nem lehet igaz!” Ugyan baromira rossz érzés volt, de kénytelen voltam elkönyelni magamnak, hogy márpedig minden igaz: a 2010-es labdarúgó világbajnokság döntőjében látott durva és szabálytalan csapat nem más, mint Hollandia.

Illúziókeltés gyanánt először még abban reménykedtem, hogy ismét a focipályára szabadult dél-amerikai favágókat látom, hogy visszatért a régebbi idők Argentínája. Ám hiába próbáltam átverni saját magam. Hamar be kellett ismernem, hogy csak Spanyolország és Hollandia fociválogatottja tartózkodik a pályán, s azok a megvetésre méltó játékosok pedig hollandok.

A dél-afrikai vb-döntőt követően „Mars vissza a gyökerekhez” címmel írtam emlékeztetőt:

Legyőzte mesterét a tanítvány

„Kérem vissza az én Hollandiámat! Ez a holland csapat, amelyik a 2010-es világbajnokság döntőjében szerepelt, mindent játszott, csak focit nem. Holland focit pedig végképp nem játszott.

A tanítvány legyőzte mesterét. A tanítvány megmutatta mesterének, hogy miképpen is kellene játszania. A tanítvány játszotta a focit, a mester pedig nem bírta elviselni azt, amit látott a tanítványától. A mester olyasmit produkált, amit focinak még a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni. A mester szégyellje magát!

Az addig okés, hogy a játékvezető nem állt a helyzet magaslatán és vb-döntőhöz méltatlan színvonalon bíráskodott. Ám Hollandiának nem a játékvezetőben kell keresnie a hibát. Tetszett volna focizni! Tetszett volna nem szabálytalankodni, hanem a labdarúgásnak nevezett sportágban megmutatni azt, amit tudtok. Hahó! Ez nem harcművészeti világbajnokság döntője volt, hanem a foci-vb döntőjében szerepeltetek.

Kíbernarancs lett a Mechanikus Narancsból

Azt még elnéztem nektek, hogy a labdát szépen megjátszó, hajszálpontosan passzoló, minden idegszállal gólra törő Mechanikus Narancsból az ellenfeleket hibára késztető és a megingásokat sebészi pontossággal kihasználó Kíbernaranccsá változtatok át. Gondoltam, hogy ha a világbajnoki címért ezt kell játszanotok, hát akkor csináljátok ezt a fajta játékot, de nyerjetek végre világbajnoki címet Hollandiának. És nekem. Nem mondanám, hogy tetszett ez a játékotok, (egyáltalán nem tetszett), de mivel eredményesen és sportszerűen tettétek a dolgotokat, elnéztem nektek. Egye fene, ha ez kell a világbajnoki címhez, ám legyen.

Ám azt már nem nézem el, hogy durvák vagytok. Azt már nem bocsáthatom meg nektek, hogy sportszerűtlenek vagytok. Ez a csapat nem Hollandia! Ti azt mutattátok meg a döntőben, amit soha többé nem szeretnék látni tőletek.

Ezerszer inkább legyetek ismét a foci bohémjei. Ezerszer inkább haljatok bele ismét a foci szépségébe. Inkább játsszatok két-három csodálatos meccset egy világversenyen, majd essetek ki a francba, de soha többé ne mutassátok azt, amit a Spanyolország elleni döntőben láthattam tőletek.”

Mindent elrontott

Nem változott a véleményem: soha többé nem kell Bert van Marwijk. Átváltoztatott a felismerhetetlenségig egy szerethető és látványos focit játszó csapatot. Rossz volt az irány. Nagyon rossz.