Barákovics István bácsbokodi edzőnél nem ez az első eset, hogy megye II-es együttessel bajnokságot nyer, és feljuttatja csapatát a Bács-Kiskun megyei I. osztályba. A tréner ezt a bravúrt idén ugyebár a Bácsbokod csaptával követte el, de nézzük is, hogy a Bácskai Sportévkönyvben mit is írtam jó egy évtizeddel ezelőtt, amikor Barákovics István a dusnokiakkal nyerte meg a megye II. Déli csoportját:

„Most nem tévedtek, aranyérmet nyertek

Első nekifutásra nem sikerült a feljutás. A megyei II. osztály Déli csoportjában szereplő Dusnok labdarúgócsapata tavaly egyetlen elhullajtott pont miatt csúszott le a dobogó legmagasabb fokáról. Játékosok és vezetők egyaránt fogadkoztak, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Ígéretüket betartották, idén nyáron utcahosszal nyerték meg a bajnoki aranyérmet, így ősztől már a megyei I. osztályban indulnak. Barákovics István edzővel készítettünk mérleget.

- A bajnoki rajt előtt egyértelmű volt a célkitűzésünk: együtt tartani a csapatot és megnyerni az aranyérmet. Időközben néhányan lemorzsolódtak (Juhász, Kapitány, Cselik), helyükre másokat igazoltunk. Az őszi szereplésünk bizony hagyott kívánnivalót maga után, ugyanis a vaskútiak álltak az első helyen. Igaz, Dusnokon mindig gyengébbre sikerül az őszi szezon, tavasszal viszont ellenállhatatlanok vagyunk. Ebben bíztunk idén is, nem csalódtunk jóslatunkban.

– A fordulat az első tavaszi mérkőzésen következett be, amikor hazai pályán fogadtuk nagy riválisunkat, az őszi bajnok Vaskútot. Meglepően sima győzelmet arattunk, s ez óriási lendületet adott a csapatnak. Utóbb kiderült, hogy vetélytársunk se maradt, a vaskútiak széthullottak a rangadó után. Megnőtt a játékosok önbizalma, ők is elhitték, hogy megnyerhetjük a bajnokságot.

Örömmel jártak edzésre, a mérkőzéseken közönségszórakoztató játékot produkáltak. Azt volt a vágyunk, hogy veretlenül legyünk elsők. Sajnos nem sikerült. Kecelen, amikor már gyakorlatilag bajnokok voltunk, a hazaiak teljesen megérdemelt győzelmet arattak felettünk. Csatárunk, Hangya László viszont gólkirály lett.

- Az elnökség, jóban és rosszban egyaránt, mindvégig kiállt a csapat mellett. Hodován István főszponzor, Szegedi Ágnes elnöknő és Simonics Vince szakosztályvezető segítsége nélkül ez a siker elképzelhetetlen. (Az edzőtől teljesen független forrásokból tudtam meg, hogy még az aranyérem megszerzése után is akadtak olyan drukkerek, akik más személyeket képzeltek el az elnökségben, szervezkedtek is ez ügyben, de a játékosok azonnal és egységesen kijelentették, hogy a megyei I. osztályban is kizárólag a régi elnökséggel szeretnének tovább dolgozni – a szerző). A többi segítő ingadozott, a rosszabb szereplés idején eltűntek, a jó eredmények után újra megjelentek.

- A két év alatt kiváló partnerekre találtam játékosaimban, különösebb gondjaim nem voltak. Segítséget jelentett, hogy zokszó nélkül vállalták a munkát. Szerencsére még időben megtaláltam az ideális csapatot, nem sokat kellett cserélgetnem. A tizennyolcas keretből nagyvonalakban 13 labdarúgó játszotta végig a bajnokságot. A kezdő tizenegy: Jeszenovics Gábor, Jagicza László, Andrin Vitaljos, Jagicza Gábor, Hodován Attila, Óbéri Antal, Nagy Albert, Tamási László, Facskó János, Sánta Péter és Hangya László. Lehetőséget kapott még Karaszi István, Simonics Vince, Báló József, Laczkó Győző és időnként Csizovszki Gábor. Az egész csapattal elégedett vagyok, de különösen Andrin, Tamási, Nagy, Hangya, Facskó és Sánta nyújtott felejthetetlen teljesítményt.”

(Forrás: Lőrinczi Csaba / Bácskai Sportévkönyv 1995-1996)

További ajánlatunk: